Média

INTERJÚK

Egyszerre rettegtem a pszichológusomtól és vonzódtam hozzá – mi fér bele a pszichológus-páciens viszonyba?

A rendelőben ülök, és az öt órát várom. Amikor meghallom a cipője kopogását, idegesség fog el. Mit keresek én itt? – gondolom magamban, és legszívesebben menekülőre fognám, miközben próbálom kitalálni, mivel töltsem ki a következő negyvenöt percet a pszichológusommal szemben ülve, akire rápillantani sem merek. Miért félünk a pszichológustól, és mi a teendő, ha a páciens iránta való érzései túlságosan felerősödnek? Szerzőnk szakértővel keresi a választ. Tovább>>

Dühöngő gyerekek – „Hadd hisztizzen, hiszen még csak gyerek?!”

Amikor a gyerek rosszul viselkedik, legyen szó nagyközönség előtti vagy otthoni csinnadrattáról, egyes szülők hajlamosak egy vállrándítással elintézni, mondván, ilyenek a gyerekek. Igen ám, csakhogy a gyerek egyszer felnő. Mi lesz így belőle? Hisztis-pityergő, önkontrollhiányos valóságshow-hős? Szakembert kérdezünk, hogy mit tehetünk szülőként és nevelőként annak érdekében, hogy gyermekünk a nagybetűs életbe kikerülve ne zúdítsa érzelmeit korlátok nélkül a környezetére, vágyait és viselkedését pedig kontrollálja. Tovább>>

Rászólnál-e egy játszótéren cigarettázó kiskorúra?
Mennyire vállalunk felelősséget mások gyerekeiért?

Ki ne bosszankodott volna már amiatt, hogy egy kamasz feltette piszkos cipőjét a villamos ülésére, vagy mondjuk szemellenzősen nyomkodta okostelefonját az ülésbe süppedve, miközben bőven lennének körülötte az ülésre valóban rászoruló emberek? Ilyenkor (is) jogosan merülhet fel bennünk a kérdés: szóljunk-e vagy sem? Van-e jogunk más gyermekét nevelni? Ám ezeken a hétköznapi eseteken túl akadnak jóval kényelmetlenebb helyzetek is, ahol egy kiskorú a szemünk láttára veszélyezteti saját (vagy kortársai) jólétét, egészségét, netalántán életét. Él-e még a régi képlet, miszerint a közös tereken tartózkodó gyermekekért valamilyen szinten mindenki felelős (és vállalja is ezt a felelősséget), vagy inkább továbbgördítjük a labdát az állami intézményeknek? Tovább>>

Tesszük a szépet! – Az öregedésről

„Legalább tíz évet letagadhatnál!” „Három felnőtt gyereked van? Nem látszik rajtad!” „Jól tartod magad.” „Jól nézel ki. Hol varratod fel a ráncaidat?” „Ennyire nem őszülsz még, vagy ilyen jó a hajfestéked?” Ha ezekhez hasonló – dicsérő vagy csipkelődő – megjegyzéseket kap a korosodó ember, kihúzhatja magát: még nem írta le őt a környezete, a társadalom. Mert az öregedésnek az a nagy veszélye, hogy a „csökkent értékű” kategóriába kerülsz. Tovább>>

Hármas kötés 2. – Gyerek vagy felnőtt?

„Félnőtt”, komisz, felnőtt testbe bújt gyerek. Így próbáljuk jellemezni a kamaszkor átmeneti állapotát, amely bizony néha nem is tart olyan rövid ideig, mint remélnénk. Hogyan tudjuk pedagógusként és szülőként segíteni, hogy a felnőtté válás kamasznak, szülőnek, tanárnak egyaránt nagy feladványokat rejtő időszaka minden területen a lehető legharmonikusabb legyen? Hogyan lehet az aránytalanságok idejét „túlélni”? Tovább>>

Hármas kötés 4. – Lusta vagy csak kamasz?

A gyerekünk csak fekszik az ágyon, és bámulja a plafont. Mindennek ímmel-ámmal fog neki, nem jár el még a barátaival sem, csak csetel velük. Abbahagyta a sportot is. Egyszerűen csak lusta? Vagy depressziós? Vagy minden kamasz ilyen? Tovább>>

VIDEÓK