Írásaim
A járvány bevilágított párkapcsolatunk sötét zugaiba
A szokásosnál jóval hosszabb ideje fennálló, kényszerű összezártság előhozhatta a szőnyeg alá söpört problémákat, az egyébként lappangó házastársi vitákat. Amikor több kisgyerek menedzselése mellett munkába rohanunk, építkezünk, felnőttoktatásban veszünk részt, vállalkozunk, a mindennapok sodrában elhessegetjük nyomasztó kételyeinket: vajon rendben van köztünk minden? Tovább>>
Nagyjából négy-hat hétig tart egy trauma következtében létrejövő krízisállapot. Általában ennyi időre van szükségünk alkalmazkodni. Bő hat hét telt el a vészhelyzet kihirdetéséhez képest, vagyis vízválasztóhoz érkeztünk. Vannak, akik mostanra berendezkedtek az eltérő életmódra, sőt, talán már látják ennek pozitív oldalát. Másoknak viszont a kezdetben természetes szorongásuk nem csökken, hanem erősödik. Tovább>>
Érdekes jelenséget figyelhetünk meg a nagyobb közösségeket érintő válságok idején. Akik korábban a pszichológus rendelőjét látogatták, most azt tapasztalhatják, hogy körülöttük mindenki egyre rosszabbul van, és egyre többen élnek meg nagyon hasonló tüneteket, mint amelyeket eddig ők tapasztaltak. Ezek szerint mégsem térnek el annyira embertársaiktól? Ki is akkor a beteg?
Tovább>>
Hogyan nevelhetjük önállóságra gyermekünket?
Legkisebb lányommal hatéves kora óta játszunk „hugisat”, amikor ő tanít engem elboldogulni az iskolások világában. A nagytesó szerep átélésével nemcsak a szabályok vésődnek be, hanem a felelősségtudat is fejlődik. De gyermekünk önállóságra nevelése ennél is korábban kezdődik.
Tovább>>
Hogyan engedjük el a kamaszt? – Tippek egy pszichológustól
A minap tizenöt éves fiam remek ebédet dobott össze a családnak. Ilyen figyelmességgel akár egy fiatal lányra is jó benyomást tehet – gondolom büszkén a hamburgerhús ízlelgetése közben. Máskor elbizonytalanodom, vajon elengedhetem-e egy házibuliba reggelig. Mennyire hagyhatjuk szabadon a kamaszokat, és miként segíthetjük őket életrevaló, felelősségteljes felnőtté válni?
Tovább>>
Tanuljunk jelenben élést a gyerekektől!
Egy kisgyermek teljes odaadással eszik, hallgat mesét, rajzol vagy játszik. Jelen van abban, amit éppen csinál. Felnőttként viszont gyakran már csak végigrohanunk az életen. Hogyan találhatunk vissza a pillanat öröméhez?
Tovább>>
Mérgező szülők: hogyan oldhatók fel az átörökített minták?
Nemrég megnéztem a Láthatáron csoport megrázó lakásszínházi produkcióját a neves gyermekpszichológus-író, Alice Miller és fia, Martin kapcsolatáról. A Hagyaték című egyórás dráma dermesztő-katartikus érzéseket előhívva, testközelben avatja be a nézőt a bántalmazott gyermek élményvilágába.
Tovább>>
Vegyük észre a szóbeli bántalmazást!
Olykor semmi sem látszik kívülről, a gyermek mégis egyre rosszabbul érzi magát, önértékelése romlik, bizonytalanná válik, szorong, ám nem képes megfogalmazni, miért. Ilyenkor érdemes indirekt vagy szóbeli bántalmazásra gyanakodni.
Tovább>>
Mit tehetünk a kortárs zaklatás ellen?
„Vajon ki a főszereplője egy gyerekek közötti bántalmazás történetnek?” Így kezdem a serdülőkkel folytatott beszélgetést, vagy a pedagógusok, illetve szülők számára tartott előadást a kortársak közötti zaklatás témájában. Többnyire az áldozatot nevezik meg, páran az agresszorra tippelnek. Senki sem gyanakszik a szemlélődőkre, pedig a sztori igazán lényeges részesei éppen ők. Rajtuk áll vagy bukik, mi fog történni a bántalmazást követően. Tovább>>
Együtt, egészségben… és betegségben is?
A macskák sajátos ösztöne sérülés, betegség esetén, hogy elbújnak vagy elrejtik a sebesülésüket a külvilág szeme elől. Ha nem vagy ép, veszélyben vagy! Ezt ugyan nem gondolják át, de ösztönösen ennek a mottónak megfelelően cselekednek. A civilizált embernek azonban gyógyítók segíthetnek, így nyugodtan felvállalhatja problémáikat. Vagy mégsem? Tovább>>
Min múlik, hogy erős lesz-e az unoka-nagyszülő kötődés?
Az emberiség fejlődésében mérföldkőnek tekinthetjük annak az életkornak a megélését, amikor nagyszülővé válunk. Korábban általában csak egy emberöltőnyi esély adatott mindenkinek, az idős ember élettapasztalata azonban komolyan növelheti az utódok túlélési esélyeit. Másrészt a nagyszülő és unoka közötti kapcsolat különleges, semmihez sem fogható viszony. Mi vezet a generációk közötti kötődések megmaradásához vagy felbomlásához? Tovább>>
Ne legyünk elégedetlenek az ünnepek után! – Csodavárás, csodaőrzés, csalódás
Mindannyian vágyunk megélni különleges pillanatokat, de a varázslat leginkább a kisgyermekek életét lengi be, akik alapvetően nyitottak az ilyen tapasztalatokra. Mondják, minden csoda három napig tart, és profán értelemben igaz ez a karácsonyi ünnepkörre is. Mire érdemes figyelnünk, hogy ne váljék keserűvé számunkra az ünnepeket követő időszak? Tovább>>
Az igazmondás egyik fontos erényünk, amelyet a legkorábbi életkortól tanítunk gyermekeinknek, elvárunk párunktól, barátainktól. Olykor azonban mégis engedményeket teszünk, elnézve magunknak és ismerőseinknek a valóság torzítását. Vajon a kíméletlen őszinteség élhetetlen világot szülne? Létezik fehér és fekete hazugság? Tovább>>
Milyen feladatai vannak egy nyugdíjasnak?
Manapság nem menő sem idősnek lenni, sem annak látszani. Míg az ókorban egy tisztességes tanácsos csak élemedett korú férfi lehetett, ezzel bizonyította élettapasztalatát és bölcsességét, addig a 21.században a fiatalság frissessége és lendülete mindent visz.
Tovább>>
Mi történik a családban, ha valamelyik tagja elveszíti az állását, amely az egzisztenciáját, a társadalmi szerepét és az önbecsülése alapját is jelentette? Ki hogyan segíthet a megküzdésben?
Tovább>>
Az első gyermek iskolába lépése új kihívások elé állítja a kisdiák szüleit is. Milyen emlékeket idéznek fel a diákévek?
Milyen érzésekkel engedik ki a teljesítménycentrikus intézményrendszerbe gyermeküket?
Tovább>>
A Szer rendez – szenvedélybeteg a családban
Egy családtag függése szertől (alkohol, drog, gyógyszer), tevékenységtől (evés, szerencsejáték, munka, vásárlás, pornó) vagy akár egy másik személytől (társ), legtöbbször az egész rendszer megbetegedésével jár. A tagok viselkedését magával a szerrel, valamint a függő személlyel kapcsolatos vélekedések kezdik szervezni, ami lehetetlenné teszi a problémamegoldást. Tovább>>
Széthullott világok – a válás hatása a gyerekekre
Bár sokan teszünk fogadalmat, a párkapcsolat nem mindig képes kitartani egy életen keresztül. Amikor a házastársak nem találnak más megoldást, mint a válás, közös életük darabokra törik.
Miként élik meg ezt a gyermekeik?
Tovább>>
Halál, hol a te győzelmed? – a gyászfolyamatról
Számomra kedves személy temetésére készülök. Az első, megnyugtató választ a halál kérdésére egy pap szentbeszédében hallottam, akkortájt, amikor megismertem őt. Az ifjúként felfoghatatlan valóságot megszelídítve mutatta be számomra az atya, mivel olyan életeseményekhez hasonlította azt, amelyeket már átéltem. Minden veszteség, minden életszakasz lezárulása egy kis halál, amely felkészít bennünket a végső, nagy búcsúzásra ettől a világtól. Tovább>>
Intimitásválságban: ha eljön a házasság legnehezebb epizódja
Nem tudhatjuk előre, a család melyik életfázisában következik be a szülők párkapcsolatának talán legnehezebb epizódja, de ez gyakran a gyerekek iskolás-, illetve kamaszéveire esik. A kisgyermekek gondozása alóli felszabadulás, az anyák karrierépítésének lehetősége, az egyéni személyiségfejlődés mind ebbe az irányba mozdítja a folyamatot: a családi élet intimitása helyett a külvilág meghódítására fókuszálnak a tagok. Tovább>>
„Magánterület, tilos az átjárás!” – Határ-csaták kamaszokkal
A gyermek iskolás évei jól elkülöníthető szakaszokra bonthatók: a nyugalmasabb, néha felhőtlen kisiskoláskort 11–12 évesen felváltja a kiskamaszkor, majd a serdülés időszaka. A szülők gyakran előre aggódnak a változások miatt, amelyek a gyermek identitása mellett az egész családi rendszert is megingathatják.
Tovább>>
Ezek a kisgyermekes házaspárok legnagyobb dilemmái
A házaspárok gyakran elégedetlenek kapcsolatukkal a kisgyermekeik nevelésének időszakában. Ha erős a szülők kötelességtudata, az új feladatok összetartják ugyan a családot, azonban a picikkel való foglalkozás és a családfenntartás komoly energiákat emészt fel. A férfi és női szerepek háttérbe szorulnak, ami csökkenti a felek egymás iránti támogatásának és a közös örömszerzésnek a lehetőségét. Tovább>>
Bajtárs és vetélytárs, avagy miért jó a testvér?
Mostanában sokan megelégednek egyetlen gyermek vállalásával, vagy hamar megelégelik a szülőség fárasztó szerepét. Léteznek azonban jól működő nagycsaládok, ahol a gyerekek számára kiváló terepgyakorlat az életrevaló felnőtté váláshoz az, hogy több testvér között nőnek fel. Milyen előnyökkel és hátrányokkal járhat több gyermek vállalása? Megéri a vesződséget? Tovább>>
Kibillenve – krízishelyzetek kisgyermekes családokban
Milyen krízishelyzetek leselkednek a csecsemőt és totyogót nevelő családokra? Miképpen alkalmazkodhatunk a természetes változásokon túli nehézségekhez? Hogyan tudjuk elkerülni az ördögi köröket?
Tovább>>
Az első gyermek érkezésével új életciklus kezdődik a család életében. Ettől a perctől fogva a baba szükségletei határozzák meg a szülőpár életét, ami az első olyan megpróbáltatás, amikor a korábban felépített kapcsolat komoly kihívások elé néz.
Tovább>>
A család meséje: Édeshármasban
Talán a legnagyobb elhatározás, amelyet egy párkapcsolatban megteszünk, az édeskettes feladása egy új élet befogadása érdekében. Mekkora kaland részt venni a teremtésben! Mégis számos házasság megy tönkre olyan sérelmek következtében, amelyek az első gyermek vállalásának időszakában mélyülnek el.
Tovább>>
Miért lenne fontos elérhetőbbé tenni a pszichoterápiát?
„Egyre nehezebben indulok el otthonról reggelente. Újra és újra ellenőriznem kell, hogy elzártam-e a gázcsapot, és kihúztam-e az összes dugót a konnektorokból. Még az utcáról is vissza kell lépnem, mert elbizonytalanodom, valóban megtettem-e minden óvintézkedést.” – A 31 éves Lajos esete sajnos nem egyedi. A pszichoterápia azonban hatékony segítséget jelenthet problémáira. Tovább>>
Zsófi elolvad, amikor a babakocsijukból tündérien nézelődő kisbabákat lát az utcán. Néhány barátnője már várandós, sőt, az egyik unokatesójának megszületett a kislánya. Egyre jobban vágyik saját gyermekre, de a családalapításhoz stabil háttér kell. Zavarja Péter bizonytalankodása. „Most komolyan ennyire tesze-tosza? Mire vár? Nem akar felvállalni? Tényleg nekem kell megkérnem?!” Tovább>>
Megváltoztunk! Mi lesz velünk?
Zsófi mostanában egyre többet gondol arra, vajon nem tévedett-e Péterrel kapcsolatban. „Ha jobban megnézem, mégsem annyira sármos, és egyáltalán nem kisportolt. Talán Évinek volt igaza, amikor egy alkalommal az arcomba vágta, hogy mit eszek ezen az átlagos pasin? Mondjuk, nem a külső számít, de újabban fárasztó favicceket mesél. Pedig mennyit nevettünk korábban…Ja, és amúgy meg tipikus férfigondolkodása van, a múltkor is az üzletben… Valahogy érzékenyebbnek, okosabbnak, különlegesebbnek tűnt régen.” Tovább>>
Hogyan vegyük rá a kamaszokat a beszélgetésre?
Olykor nehéz szóra bírni gyermekünket. Pedig szeretnénk tudni, hogyan érzi magát az óvodában, iskolában, vannak-e barátai, milyen a kapcsolata a tanárokkal… Egyáltalán, mit csinál ez a gyerek egész nap? A pihenés és ünneplés időszaka remek lehetőséget biztosít a családtagoknak az elmélyültebb, valódi jelenlétet magában foglaló találkozásokhoz, amelyek megalapozhatják a hétköznapok bizalomteli, gördülékeny kommunikációját a családban. Tovább>>
Hogyan tanítsuk gyermekeinket érzelmeik szabályozására? – Mese Hiszti manóról
Örök hálával tartozom Berg Judit meseírónak Hiszti manó alakjáért, aki nemrég komoly segítséget jelentett számomra. Egy négyéves kislány felügyelete során gyakran előkandikált valamelyik sarokból, gúnyos vigyorral szája szegletében: „Itt van az én legjobb barátom, aki mindig új játékot követel, és ha nem kapja meg, dühöng!” Első osztályos lányom – megérezve a vihar előszelét – előre figyelmeztetett: „Vigyázz, anya, jön Hiszti manó!” Tovább>>
„A hangod szép, amikor mesét olvasol” – hogyan alakul gyerekeink szépségfogalma?
Kozmetikus ismerősöm szerint a magyar nők jelentős része a jól ápolt külsőt és a tökéletes sminket tartja a szépség zálogának. Miként jutunk felnőttkorunkra hasonló következtetésre? Hogyan alakul a szépségről vallott felfogásunk gyermekéveink során?
Tovább>>
Tanévkezdés: elválás és teljesítmény
Szeptember beálltával búcsút intünk a laza, szabadságos napoknak. Hároméves korunktól fogva azt tanuljuk, hogy ilyenkor kezdődik az év dolgos-munkás szakasza. Sokféle érzés kavarog bennünk: hála a természet csodás gazdagságáért, a kikapcsolódás lehetőségéért. Új kihívások, tevékenységek várnak, és felkészülünk a hidegebb időszak befelé forduló életformájára. Tovább>>
Hogyan tervezzük a családi nyaralást?
Létezik mindenki számára feltöltődést, kikapcsolódást vagy éppen kalandot ígérő családi nyaralás? Miképpen tervezhetjük, szervezhetjük és valósíthatjuk meg közösen a nyári vakáció legjobban várt eseményét?
Tovább>>
Hogyan segítsük a haldokló szülő gyermekét?
Halálos beteg hozzátartozóval, szülővel együtt élni rendkívül embert próbáló küzdelem a gyermek számára. Ilyenkor a legnehezebb bízni, megőrizni a reményt, ugyanakkor képessé válni az elengedésre, ha már nincs segítség. Ennek a kettősségnek megfelelni nem lehet: vagy éppen hiszünk a javulás lehetőségében, vagy feladjuk a reményt, és elkezdünk gyászolni. A kétféle állapot váltogathatja is egymás, a beteg fizikai és lelki állapota, valamint a gyermekkel való kapcsolati képessége, kommunikációja függvényében.
Tovább>>
Jól és jóra tanítanak a magyar iskolák?
Sokféle érzés kavarog bennem, amikor a magyar oktatás állapotára gondolok. Három gyermekem közül a legkisebb épp elkezdte az iskolát, a középső hetedikes, a legnagyobb gimnazista. Pedagógiai szakszolgálatnál dolgozó pszichológusként nap mint nap szembesülök az iskolarendszer problémáival. Tovább>>
Kinek a feladata a magyarok lelki gondozása?
Az ember lelki történéseivel való foglalkozás, segítés vagy vezetés évszázadokon keresztül az egyházak hatókörébe tartozott. A XX. század történelmi viharai következtében azonban tömegek váltak vallástalanná, és utasították el a papok és lelkészek atyai pártfogását. Önállóbbá váltunk? Lehet, viszont egyúttal védtelenebbé, sérülékenyebbé is. Tovább>>